Curriculum vitae

(Robert és Martha Musil feljegyzéseiből)
fizika, műszaki tudományok
szóelválasztás

Techn, dr. phil. Robert (von) Musil. Született 1880. november 6. Klagenfurt, Ausztria. Apja Alfred von Musil; régi osztrák hivatalnok-, tudós-, mérnök- és tiszti család; sokáig a brünni műegyetem ordináriusa, grazi születésű. Udvari tanácsos, a szabadalmi bíróság tanácsosa. Nemesi rangra emelik. Apai nagyapja a Wischau melletti Rychtarovban született, parasztcsaládból; meghalt mint grazi orvos és földbirtokos. Anyai nagyapja: cseh–német, az első kontinentális vasút (Linz–Budweis) négy építőjének egyike; később igazgatója. Anyai nagyanyja: horovicei cseh–német. Apai nagyanyja: salzburgi származású. Unokabátyja: az ismert orientalista Alois Musil (a Royal Society tagja). Különböző rokonai magasabb és magas állami és katonai pozícióban. Testvérei nincsenek.

Tiszti pálya, tüzértanulmányai során ébred technikai képességeinek tudatára. Hirtelen elhatározással, tisztté avatása előtt, elhagyja a katonaiskolát, gépészetet tanul. 1901-ben mérnöki államvizsgát tesz a brünni műegyetemen. 1902/03: a stuttgarti műegyetem asszisztense. Új hivatása nem elégíti ki, filozófiai tanulmányokba kezd, elsősorban: logika és kísérleti lélektan (1903/08), mely abban az időben a Helmholtz-hagyomány jegyében Stumpf professzor vezetésével, Berlinben új kutatóközponthoz jutott.

Megalkotja a Musil-féle színkorongot, ismeretelméleti értekezést ír E. Machról, lemond azonban a felkínált habilitációs lehetőségről, és mert időközben (1906) megjelent első könyvével nemzetközi visszhangra talál, úgy dönt, hogy a kötetlen, akadémikus szempontoktól mentes, szabad írói pályát választja. 1911/14: a bécsi műegyetem gyakornoka és könyvtárosa. 1914-ben a Neue Rundschau című folyóirat szerkesztője Berlinben. 1914/18: tiszt az olasz fronton. A háború végén népfelkelő-százados. A Ferenc József-rend lovagkeresztje, katonai szolgálati érdemérem kardokkal, Károly császár-csapatkereszt. 1918 végétől 1920-ig különböző fajta írói tevékenység a külügyminisztériumban. 1920/22: a szövetségi hadügyminisztérium szaktanácsadója.

Szolgálati évek száma:
Könyvtár: 3 év
Háború: 4 ¼ és kétszeresen számolva 8 ½ év
Minisztérium: 3 ½ év
10 ¾, illetve 15 év

Az infláció miatt egész vagyonát elveszti. Fő foglalkozása mellett színikritikus (Prager Presse), egyebek között esszéket ír, végül Berlinbe megy, mert ott a német szellemi élet feszültségei és konfliktusai érezhetőbbek, mint Bécsben. 1933-ban a Harmadik Birodalom megszületése nyomán, bár külső kényszer nem hat rá, hátat fordít Németországnak. [ismét] Bécsen él, mindent fő műve befejezésére áldoz.

Művei

Törless iskolaévei (Die Venwirrungen des Zöglings Törless) Regény (1906)

Vereinigungen (Egyesülések) Elbeszélések (1911), talán tévedés folytán az irodalmi expresszionizmus bevezetői Németországban; ezzel az izmussal azonban a továbbiakban semmit sem akart kezdeni és alkotni.

Die Schwärmer (A rajongók) Színmű (1920). Ősbemutatója: Berlin, 1929. április 4.

Vinzenz und die Freundin bedeutender Männer (Vinzenz, és a jelentős férfiak barátnője) Bohózat (1924)

Drei Frauen (Három asszony) Elbeszélések (1924) [Magyarul a Törless iskolaévei című kötetben. A ford.] Rede zur Rilke-Feier in Berlin (Beszéd a berlini Rilkeünnepségen, 1927)

A tulajdonságok nélküli ember (Der Mann ohne Eigenschaften) I. kötet (1931) II. kötet I. rész (1933) Nachlass zu Lebzeiten (Egy élő hagyatéka) (1936) Über die Dummheit (Az ostobaságról) Előadás (1937) Sok esszé a Neue Rundschauban, a Neuer Merkurban, a Summában, a Loser Vogelben, a Panban stb.

[Egy 1937. november 5-én kelt levélből]: Megjelenőben A tulajdonságok nélküli ember befejezése, régebbi esszépublikációk megjelentetése könyv alakban. Az új munkák befejezésének sorrendje még bizonytalan.

([Marta Musil kiegészítése:] 1938-ig Bécsben. Ez év őszén: Zürich, 1939: Genf, 1942. április 15-éig.)

Tandori Dezső fordítása

A Brünni Műszaki Egyetem
Robert Musil
Forrás

Robert von Musil: A tulajdonságok nélküli ember I–III. (Der Mann ohne Eigenschaften). Fordította Tandori Dezső. Budapest: Európa, 1977. III. kötet 800–02. p.