Két vers a tudományról

A verseket katalánból fordította:
Dabi István
David Jou
fizika, fény, hullám, részecske, elektromosság, Thomas Young, James Clerk Maxwell, Albert Einstein

A nyelvek és a versek rengetegében vándorolva egyszer rábukkantam egy spanyol nyelvű versre, amit a π-számról írtak.

Egyrészt nagyon meglepett a dolog, hogy egy költő arra vetemedett, hogy matematikáról írjon verset, hiszen általában az irodalmat, s különösen a költészetet kedvelők számára a matematika teljesen idegen, rideg valami. Később sikerült megszereznem a vers szerzőjének a címét.

Kiderült, hogy ő katalán, a verseit katalánul írja. Mindjárt az első leveléből arra is magyarázatot kaptam, miért a matematika – és mint később megtudtam, a fizika is – a verseinek egyik (de nem egyedüli) témája. David Jou a barcelónai egyetem Kondenzált Anyagok Fizikája tanszékének a professzora. Szakterülete a visszafordíthatatlan folyamatok termodinamikája.

Tudományos munkássága mellett igen termékeny költő. Tudományos művein túl számos verseskötete megjelent, mindkét területen elismerik, kitüntetésekkel, díjakkal jutalmazzák (többek között Spanyolország királya, János Károly kezéből is vett át magas rangú állami kitüntetést). Művei közül több megjelent fordításban is. Magyarul azonban ez az első kötete, amelyet katalán eredetiből fordítottam, azzal a reménnyel, hogy e verseket olvasva a költészet kedvelői kedvet kapnak, hogy a fizikát és a matematikát is jobban megismerjék; ugyanakkor talán a matematikusok, fizikusok is ezentúl több verset fognak olvasni, látva, hogy az ő szakterületeiket is ki lehet fejezni költői eszközökkel.

Dabi István, fordító

A Maxwell-féle egyenletek

(Les equacions de Maxwell)

A borostyán, az üveg, a selyem, a gyapjú. A mágnes.
Mennyi energia körös-körül,
ismeretlen,
évszázadok és évszázadok!
És ezután az égben és a villámban,
és a testben – merev és görcsölő –
az izom meg a felhő, elektromos
és sötétben bujkáló testvérek, mint arra hivatott
tájak, hogy igazi viharban törjenek ki!
És az elem meg a kábel: ezek a váltakozó
réz és cink lemezek, amiken a sav áramot
fejleszt, ami megengedi, végül, mintegy parancs,
hogy a drótok felmelegedjenek és megváltoztassák az irányt!

És a szám, és a szintézis, és végül az egység:
csak négy törvényben csak annyi ezer jelenség,
és csoda, sokkal többet mutat: a fényt,
az egész fényt,
a fénysebességet,
a tükröt és a lencsét, a színt, a fénynélküliséget,
a csillagok összességét, mi sötétséggé változott,
és még több:
ez a túláradás
túl az érzések határain,
az egyre nagyobb valóságnak a szemektől független,
a tekintet számára hozzáférhetetlen feleslege,
de e négy-egyenlet játék
tisztaságára ajánlatos úgy gondolni ekkor,
mint a világ egy másik szépségére,
mint a világ egy másik nyelvére,
mi szellemi, reális, tüzes,
leigázóan közeli
ahhoz, amit harmóniának nevezünk,
fenségnek és mélységnek:
ami egy sajátos tisztánlátás szenvedélye és jege.

$$\begin{align} \nabla \cdot \vec{E} &=\frac{\rho}{\epsilon_0}\\ \nabla \cdot \vec{B} &=0 \nonumber\\ \nabla \times \vec{E} &=-\frac{\partial B}{\partial t} \nonumber\\ \nabla \times \vec{B} &=\mu_{0}\left(\vec{J} + \epsilon_{0}\frac{\partial E}{\partial t}\right) \end{align}$$

Hullám-korpuszkula kettősség

(Dualitat ona-corpuscle)

Lenni vagy nem lenni: ez itt a kérdés?
Vagy lenni ugyanakkor nem lenni, egyszerre minden lenni,
minden egyidejű válasz lenni,
minden lehetőség, minden út,
egyszerre minden jelenlét minden térben?
Oh, mily furcsa is, mily gazdag a világ
a kérdés és a logika előtt,
a mértéktartás s eszköz előtt,
egyetlen egy meghatározott jelenlétbe
olvadás előtt, egy határos kérdésre
adandó válasz előtt!
Helyzet, sebesség: a megszokott
jelzők e zápora, mit a mérték kényszerít
a jelenlétre! Hullám, korpuszkulák:
módok, mint egy mélyebb Létezés
mutatkozik meg Létként előttünk – s a miénk,
amilyennek teremtjük, olyan konkrét, annyira
a mi felfogásunk mértékére szabott!

A fényben, a paradoxon és a világosság,
az odaadás és a kihívás,
az összhang és a antitézis,
a hullám és a korpuszkulák.

Senki sem mondta, hogy együtt kell dolgoznom vele!
N. Harding rajza · Forrás
Forrás

David Jou: Az Univerzum írásai. Versek a tudományról. Budapest: AdLibrum Kiadó, 2008.