A Kazohinia kona geometriája

matematika, geometria, körnégyszögesítés
szóelválasztás

Minden hasonló munkámat odaadnám a Kazohináért.

Karinthy Frigyes

Karinthy nekem szellemi apám volt, az egyetlen magyar író, akinek az írás nem mesemondás volt, hanem eszköz az elsikkadt, agyonhínározott valóság felszínre búvárkodásához…

Szathmári Sándor

Nem könnyű feledni a Madách által felidézett egyháztörténeti epizódot, amelyben az ellentét, igaz csak formailag, egyetlen betűn múlik:

Negyedik polgár
Mondd, mit hiszesz, a Homousiont,
Vagy a Homoiusiont?a


Patriarcha


Hozok a földre. – E gonosz hitűek
A szentháromság rejtélyes tanában
A homoiusiont hirdetik,
Míg az egyház a homousiont
Alapítá meg a hit cikkeül. –

Ádám
Adjátok fel, barátim, azt az i-t,
Szebb áldozat lesz életmegvetéstek
A szent sirért vivandó hős csatában. –

  • aAzonosság–hasonlóság – A korai kereszténység egyik nagy vitája arról, hogy Jézus egylényegű-e Istennel, vagy csak hasonló hozzá. A többségi egyház a niceai zsinaton 325-ben az egylényegűség, vagyis a homousion mellett döntött, és Arius híveit eretneknek bélyegezte.

Szathmári Sándor Kazohinia című regényében a konához és a kemonhoz tartozók ellentéte formailag is kibékíthetetlen:

Behin polgár

Védelmezőm ugyanis, akit egyébként Zemökinek hívtak, megnyugtatott, hogy ne féljek, és ha bárhol támadásnak vagyok kitéve, csak kiáltsam el, hogy »vaké kona!«, mire sokan jönnek segítségemre, akik a konához tartoznak, mind derék és vitéz behinek, míg a kemonhoz tartozók aljasok, és gyűlölik a konákat, de hogy mért, azt nem tudta megmondani, csak hogy a kemon azt hiszi, hogy ő adja az igazi bötót, holott tudvalevő, hogy a konán kívül igazi bötóról szó sem lehet. Mindenki tévelyeg, aki ezt nem látja be, és ezért gyűlölnöm kell a kemonokat.

Majd hirtelen fordulattal azt az instrukciót kaptam, hogy ha valahol kört látok felrajzolva, vakarjam le, és igyekezzem mindenhová négyszöget rajzolni, ha viszont valakit, aki négyszöget rajzol a falakra, megtámadnának a kemonok, ne habozzam segítségére sietni, mert össze kell tartanunk a négyszög védelmében, és akár életünket áldozni az anebákért.

Az ellentét tudományos következményeinek illusztrálására álljon itt a következő részlet:

A proko mindenekelőtt meghúzta az egyik gyermek fülét, mert nyelvet öltött a másikra. Szelídségre és egymás megbecsülésére intette őket, haszontalan rosszcsontoknak nevezte csemetéit, akiknek hiába beszél a jóságos beratnu.

Ezután pedig bejelentette, hogy most a geometriáról lesz szó.

Nem értettem ugyan, hogy jön ide ez a komoly és egzakt tudomány, de fellélegeztem, hogy végre valami értelmes dolgot fogok hallani. Nemsokára azonban minden kiderült.

A körről volt szó. De mindjárt az elején tátva maradt szemem-szám. A proko azt mondta, hogy a körnek két fókusza van, és a rádiuszvektorok összege állandó, ami tudvalevőleg az ellipszis jellemzője.

Már ajkamon volt, hogy tévedéséről felvilágosítsam, amikor hozzátette, hogy a körnek még egy szabálya van, és ez az, hogy nem szabad róla azt mondani, hogy a kerület pontjai egyenlő távolságra vannak a középponttól.

Most már végleg meg voltam zavarodva. Hát tehát tudják mi a kör, mért csak úgy nem szabad mondani?

Így hát nem is mertem közbeszólni, csak másnap kérdeztem meg Zemökit, aki megmagyarázta, hogy a kört azért nem szabad kereknek mondani, mert ez a kemon jelvénye.

Mikor pedig a geometriai valóságra hivatkoztam, ami úgyis változatlan marad, azt felelte, hogy nemcsak geometriai valóságok vannak a világon, hanem anebák is, és ez fontosabb. Igaz kona nem mondhatja kereknek a kört.

Egyszerű matematikai és mértani igazságokat, miket nálunk az elemista is tud, és nyíltan, sőt büszkén hangoztat, ők tagadnak. És a legérdekesebb, hogy ők maguk sem meggyőződésből tették ezt – sőt, meggyőződésük ellenkező volt –, hanem mert »így kell mondani«. A behinek nem is másoknak, hanem önmaguknak hazudtak, és olyan erős gyökeret vert bennük, hogy agyonverték volna, aki kimondja azt, amit egyébként mindenki tudott.

Meg is kérdeztem Zemökit: hiszi-e mindezt, mire megvallotta, hogy nem, de mégis szükséges így tanítani a dolgokat, mert ő maga ugyan intelligens ember, de ha a tömeg kereknek tanulná a kört, ebből a legnagyobb felfordulás keletkezne. Megkérdeztem, hogy miért, de nem tudott magyarázatot adni. Beszélt ugyan valami sziklaszilárd ügyekről, elvi támaszról, valami rendről, amit biztosítani kell, és persze a bruhuról, ami a behinnek van, szóval minden olyanról, aminek a geometriához semmi köze, de egy szót sem arról, amit kérdeztem. És hiába kértem, hogy a tárgyról beszéljen, azt mondta, hogy éppen arról szólott, csak én nem értettem.

Az író végakaratában azt kérte, hogy emlékét egy tetraéder-alakú síremlék őrizze. Konkrétabban: hamvait keverjék bele a készülő síremlék még képlékeny alapanyagába. E helyett a hamvait tartalmazó urnát a síremlék közepében helyezték el.

Szathmári síremléke
(Részlet a KAZO című filmből · rendező: Papp Gábor Zsigmond · vágó: Németh Imre · producer: Adányi Mihály.)

Köszönöm a film rendezőjének és producerének a közlési engedélyt, továbbá Debreczeni László segítségét. Külön köszönet illeti a film vágóját a részlet digitalizálásáért. – A szerk.

Szathmári Sándor (1897–1974) gépészmérnök, író, műfordító
Fotó © Eifert János
Kép az író síremlékéről
Források
  • Madách Imre: Az ember tragédiája. A szöveget gondozta Szabó József. Illusztrálta Kass János. Budapest: Magyar Helikon–Szépirodalmi Könyvkiadó, 1980.
  • Szathmári Sándor: Kazohinia. Utószó a Kazohiniához Keresztury Dezső. 5. kiadás. Budapest: Magvető Könyvkiadó, 1980. (Magvető zsebkönyvtár.)