Egy hiteles aláírás története

Teller Ede
Király Péter
Wigner Fizikai Kutatóközpont, Részecske- és Magfizikai Intézet
fizika, kozmikus sugárzás, nagyenergiájú fizika, Teller Ede
szóelválasztás

Több mint 12 éve, 1991 január 21-én, az akkor még Központi Fizikai Kutató Intézetnek nevezett intézménybe látogatott Teller Ede, és a KFKI Kollokviumok előadássorozatának keretében a magashőmérsékletű szupravezetőkről tartott nagysikerű előadást. A sorozat legtöbb előadásához hasonlóan ezt is az Izotóp Intézet nagytermében tartottuk, mivel a KFKI-nak nem volt elég nagy előadóterme. Az új főigazgató, Lovas István akadémikus által kezdeményezett sikeres sorozat átlagosan 40–50, kivételes esetekben 80–100 résztvevőjével szemben ekkor a terembe mintegy 250 hallgató zsúfolódott be. Mindenki számított arra, ami be is következett, hogy az előadás alkalmával a magashőmérsékletű szupravezetőknél lényegesen tágabb körben is megismerhetjük az előadó felfogását a fizikáról, az életről, identitástudatáról, a világról.

Az előadás szervezése során természetesen kissé tájékozódtam az előadó korábbi munkáiról, és meglepve tapasztaltam, hogy a fizika legkülölönbözőbb ágaiban tett alapvető felfedezései mellett a hozzám különösen közelálló kozmikus sugárzás terén is voltak érdekes eredményei. Mi több, az 1949 nyarán az USA-ban, az Echo Lake partján rendezett konferencia alkalmából verses összefoglalót is írt a kozmikus sugárzás és a nagyenergiájú fizika akkor még közös problémáiról. Ezt a verset 20–30 példányban lemásoltam, és az előadás előtt osztogattam a korán érkezőknek. Nem számítottam rá, pedig várható volt, hogy a verset sokan alá akarják íratni Teller professzorral. Mikor láttam, hogy a verset milyen érdeklődéssel olvasgatja, én is odamentem hozzá, és természetesen neki is adtam egy példányt, meg a sajátomat is aláírattam vele. Ekkor derült ki, hogy ő már csaknem teljesen megfeledkezett erről a költői próbálkozásáról, s csak újra átolvasva sikerült felidéznie annak tartalmát és eredeti ízét. Kissé bizonytalanul mondta: „Aláirom, hiszen én írtam, ugye?”

Mint később a 2002-ben, a Huszadik Század Intézet és a Kairosz Kiadó gondozásában megjelent Huszadik századi utazás tudományban és politikában című lebilincselően érdekes önéletrajzából megtudtam, a verset annyira sajátjának tekintette, hogy magyarra is lefordította, és önéletrajzába is beleszőtte (269–70. oldal). A vers újramegtalálásának körülményeit lábjegyzetben rögzíti. Bár a magyar változat feltétlenül hiteles, hiszen minden bizonnyal ő maga fordította, közben kissé módosítva is a szövegen (vagy esetleg közben megtalálta az eredeti, kissé bővebb szöveget?), azért érdemes az angolul is tudó magyar olvasónak az angol változattal is megismerkednie, hiszen az talán még frappánsabb, jobban tükrözi a mezonkutatás hőskorának friss élményeit. És ez alatt ott van Teller Ede aláírása is.

Teller professzor hiteles tudós volt, és a fizika 1949-es helyzetéről vallott hiteles véleményét 1991-ben is hitelesen írta alá. Most, hogy meghalt, van-e bármi értelme hiteltelen és általa sajnos már nem cáfolható véleményt nevében közzétenni? Az ő szavaival:

Bizony, semmi értelme.
Vagy, ha van neki,
Az rendkívül kicsi.

Edward Teller

The Meson Song

Second Generation Edition

There are mesons pi, and there are mesons mu.
The former ones serve us as nuclear glue.
There are mesons tau—or so we suspect—
And many more mesons which we can’t yet detect.
Can’t you see them at all?
Well, hardly at all,
For their lifetimes are short
And their ranges are small.

The mass may be small, and the mass may be large.
We may find a positive or negative charge.
And some mesons will never show on a plate,
For their charge is zero, though their mass is quite great.

What, no charge at all?
No, no charge at all.
Or if Blackett is right,
It’s exceedingly small.

Some beautiful pictures are thrown on the screen
Though the tracks of the mesons can hardly be seen.
Our desire for knowledge is most deeply stirred
When statements from Serber can never be heard.

What, not heard at all?
No, not heard at all.
Very dimly seen
And not heard at all.

There are mesons lambda at the end of our list
Which are hard to detect and are easily missed.
In cosmic ray showers they live and they die,
But you can’t get a picture—they are camera-shy.

Well, do they exist?
Or don’t they exist?
They are on our list,
But are easily missed.

From mesons all manner of forces you get;
The infinite part you may simply forget,
The divergence is large, the divergence is small:
In meson field quanta there is no sense at all.

What no sense at all?
No. No sense at all.
Or if there’s some sense,
It’s exceedingly small.

Teller Ede

Mezondal

Mezonból van mű és van pi,
Magot ragaszt az utóbbi.
Van még tau-mezon is, gyanítható,
És sok más is, amely még nem látható.
Nem látod őket?
Aligha látod őket,
Mert életük kurta
És a terük szűk, bármi furcsa.

A tömegük lehet nagy vagy akár kicsi,
Pozitív vagy negatív töltést viszi.
Vannak még továbbá a bujkáló mezonok,
Mert töltésük nulla, noha tömegük sok.

Mi ez? Semmi töltés?
Bizony, semmi töltés.
Ha Blackett igazat beszél,
A töltés rendkívül csekély.

A képernyőn gyönyörű képek láthatók,
Habár a mezon-nyomok elhanyagolhatók.
A tudásszomj már-már elemészt,
Mikor nem hallani, Serber mit beszél.

Talán nem hallani?
Bizony, cseppet sem hallani.
Csak homályosan látni,
És semmit sem hallani.

Listánk végére lambda-részeket lehet állítani,
Melyeket nehéz fölfedni és könnyű eltéveszteni.
Kozmikus sugárzuhanyban élnek-halnak,
De kép nincs róluk, mert mind lámpalázasak.

Hát léteznek?
Nem léteznek?
Listánkon rajta vannak,
S bármikor elfuthatnak.

A mezonokból mindenféle erő terem,
A végtelent mégis jobb, ha elfeledem.
Eltérések kicsit vagy nagyot mutatnak,
A mezontér kvantumai bután állnak.

Talán semmi értelme?
Bizony, semmi értelme.
Vagy, ha van neki,
Az rendkívül kicsi.