Rácz Sámuel úr, akihez Csokonai ódát írt

Százkilencvenöt éve halt meg a pest-budai egyetem orvosprofesszora
Torda István
orvoslás, Rácz Sámuel, magyar orvosi szaknyelv

Orvos életrajza két esetben kerülhet ezekre a hasábokra: vagy ő írt ódát, vagy hozzá írtak ódát. Előnyt jelent, ha potenciális hősünk a magyar orvosi szaknyelv pallérozásában is jeleskedett.

szóelválasztás

Nem tudom, melly titkos tűz nyughatatlankodik szívemben, hogy miólta létemet kezdettem esmérni, eltökéllett szándékom Édes Nemzetemnek hasznára szentelni tsekély tehetségemet?

Aki e sorokat papírra vetette, nem lánglelkű költő volt, hanem a sebészeti patológa, előadója az 1777-ben Nagyszombatról Budára költöztetett egyetemen. A könyv pedig amelynek elöljáró beszédéből idéztünk, „a Királyi Universitásnak betűivel” kinyomtatott Orvosi tanítás.

Szerzője, jobban mondva, fordítója, Rácz Sámuel Pesten született 1744-ben. Orvosdoktori oklevelét Bécsben szerezte, majd Nagybányán lett királyi kamarai és városi főorvos. Gyógyított, és harcot hirdetett a kuruzslók ellen. Lelkesen üdvözölte Mária Terézia rendeletét:

Felséges Asszonyunk anyai szeretetétől indíttatván, az egéssség dolgában szokott régi ártalmas tévelygéseknek elbontására kegyesen parantsolni méltóztatott, hogy: tudniillik a kalendáriumokból kihagyattassanak az orvosságokról s érvágásokról tett astrológiai javallások, vagy tiltások s jövendölések, mivel ezek által tsak helytelen vélekedéseket költenek a nép előtt.

1777-ben az egyetem rendkívüli tanárává nevezték ki, hogy „a belső nyavalyáknak orvosára” tanítsa a „borbélyokat”. Az orvoskaron tanuló sebészhallgatók, a latinul nemigen értő falusi és katonai kirurgusok bizony rá voltak utalva a professzor úr magyar nyelvű előadásaira.

A latin, görög, német és francia nyelvben is jártas Rácz Sámuel ott volt 1779. május 10-én Beleznai Károly pesti házában, a magyar tudományosság és nyelvművelés fejlesztésére létrehozott Hazafiúi Magyar Társaság alakuló ülésén. Bessenyei György kezdeményezése hamvában holt, de a fiatal orvostanár életcélul tűzte maga elé „a magyar orvosi nyelv pallérozását”.

A költözködés és az építkezések elhúzódása miatt csak 1780. július 25-én került sor az egyetem ünnepélyes megnyitására a budai királyi palotában. A professzorok sötétvörös damaszt selyem talárokban, a rektor és a dékánok bársonyban jelentek meg a ceremónián, amely után a templomban misét mondtak. Délben öt helyen volt az ebéd, este pedig ötszáz személy, egyházi és világi méltóságok, a vármegyék és városok küldöttei, a tudomány képviselői vigadtak az egyetem nagytermében tartott táncmulatságon. Ekkor világították ki először Buda utcáit.

Az ünnep véget ért, és nem telt sok időbe, míg kiderült, hogy az orvoskari intézmények alkalmatlanok az oktató munkára, a hallgatók még az egyszerű orvosi gyakorlathoz szükséges klinikai ismereteket is alig szerezhetik meg: A fakultást a palota oroszlános nagyudvara helyén álló Stöckl-házban helyezték el, míg klinikai célra a szegények ispotályában, a régi Szent János Kórházban kaptak pár szobát, tizenkét ággyal. II. József, aki ezt a „klinikát” személyesen meglátogatta, olyan nyomorúságosnak találta, hogy ideiglenesen a várpalotába helyeztette át.

1784-ben, amikor az egyetem már Pesten működött; az elméleti előadások a katonai rokkantak házának tébolydául használt részében folytak, a gyakorlati oktatást a városi polgári kórházban tartották, később pedig a volt jezsuita rendházban nyert az orvosi kar végleges elhelyezést. Mindeközben töretlenül ívelt fölfelé az egyik legnépszerűbb professzor, Rácz Sámuel karrierje. 1780 szeptemberében a bonctan, 1792-től az élettan rendes tanára lett, de a belgyógyászatot a sebészek számára továbbra is tanította. Négy ízben viselt dékáni hivatalt, 1793-ban pedig az egyetem rektorává választották.

A tanítás és az orvosi praxis mellett sorra adta ki könyveit, az utókor joggal tekinti a magyar nyelvű orvosi tankönyv-irodalom megalapítójának.

Valameddig a tudományokat az anyanyelvbe be nem húzták – mondta egy beszédében –, a magyar nemzet is addig a bölcsességet közönségessé nem teszi, valameddig anyanyelvén nem írt; nem taníttat, és nem tanulhat.

Már 1776-ban megjelentette Budán Orvosi oktatás, mellyben a leggyakrabb és legközönségesebb belső nyavalyáknak jelei és orvosságai röviden leíratnak című munkáját, majd két évvel később magyarra ültette át Anton Störcknek, az osztrák birodalom protomedikusának, a bécsi orvosi kar állandó igazgatójának „az ausztriai borbélyok számára” írt Orvosi tanítását. Három kiadást (1780, 1783, 1786) ért meg Budán és Pesten A salétromfőzésnek legkönnyebb és legbizonyosabb módgyáról írt könyve. A borbélyságnak eleji (Buda és Pest, 1782) egy másik híres kolléga, Joseph Plenk művének magyarítása; ezt követte egy újabb tankönyv sebészhallgatók számára: A borbélyi tanításoknak első és második darabja (Pest, 1794), amelyben már a hazai viszonyoknak is több figyelmet szentelt. Nem utolsósorban pedig ő a szerzője az első magyar nyelvű élettani tankönyvnek is: A physiológiának rövid sommája Pesten jelent meg 1789-ben.

Könyveit hihetetlen lelkesedéssel fogadták. A kor legjobb költői ódákkal ünnepelték, mint Csokonai Vitéz Mihály is A híres Rácz Sámuel úrhoz intézett versével, 1794-ben, A borbélyi tanítások megjelenésekor:

Uram! örvendez a magyar
Haza, hogy a mostani
Eskuláp fiait hallja
Magyar hangon szólani;
Hogy görög-módi ruháit
Hippokrates letette
S magyar köntösre váltotta
S már azt is megszerette.

A híres Rácz Sámuel úr Pesten halt meg, százkilencvenöt éve, 1807. február 24-én.

Rácz Sámuel
(1744–1807)
Störck Antal Orvosi tanítás című művének magyar nyelvű kiadása – Rácz Sámuel fordításában. Buda, 1778